|
2007-02-25 06:21:38, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
A "lózung"-gá silányított eszményekről
Ungvári Bélának!
Hova jutunk, ha "lózung"-gá silányulnak az olyan eszmények, mint "remény",
"elszántság", "büszkeség"?
Bizony, oda, ahol most tartunk::vegetáló véglényekké válunk...
Egy korábbi írásommal szeretnélek meggyőzni arról, hogy eszményekre szükségünk van ahhoz, hogy ki tudjuk magunkból hozni életidőnk során mindazt a jót is, amitől valóban a szó nemes értelmében EMBER-séggel élhetünk.
,,JÓL VAGYOK TANÍTVA!"
Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe egy magyar népdal, annak is ez a két versszaka:
,,Ne sírasson engem senki,
Jól vagyok tanítva!
Sem léptében, de sem vágtában,
Sej le nem esek róla!
Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej belegyökerezve!"
Hát ez az! ,,Jól vagyok tanítva!" Énekli önérzetes büszkeséggel a magyar huszár ebben a dalban. ,,Jól vagyok tanítva!" visszhangzik lelkemben folyamatosan ez az egy rövid mondat! És, összeszorul a torkom a hiányérzettől! Elmondhatjuk-e ezt ma magunkról?
Kik is? Hát, talán mindenki, aki az 1945 utáni években született és nőtt föl Magyarországon.
Mert, mit is mondhatna az a mai ,,huszár", aki úgy van tanítva, hogy semmit nem szégyell annyira, mint azt, hogy: magyar?
Hogyne szégyellné, amikor úgy nőtt föl, hogy mást sem hallott, hogy: ,,A magyar a történelme során milyen komisz, bűnös népség volt!" Hogy mennyire ,,megérdemeltük Trianont!" Mennyire ,,buta, bunkó, aki magyarkodik"! Stb...
Hogyne érezné szégyellnivalónak magyarságát az a diák például, aki ,,tanulmányi kirándulás" címén - valójában a tanári kar egy részének bevásárló turistáskodása ürügyén - kikerül Ausztriába, vagy Olaszországba és (kizárólag!) magyar nyelvű felirattal találkozik az üzletek bejáratánál, hogy: - ,,A csomagmegőrzés kötelező!"; vagy: - ,,Bemenni csak csomag nélkül!"!
És, miért csak a magyarokra vonatkozik ez a figyelmeztetés? Miért? Ágaskodik bennem a megbántottság, miközben keresem a lehetséges válaszokat. Azért, mert, talán csomag nélkül könnyebben tetten érhető a ,,tolvaj-szarka magyarja"?
És, mit tesznek a magukra hagyott gyerekek a nagy idegenben? Valóban lopnak!
Hazafelé az a ,,májer", aki több elcsent cuccot tud fölmutatni!
Mit mondanak erre a követendő modell szerepét betöltő tanár kísérők? Teszem föl a kérdést és meg is kapom rá a választ az egyik szülői értekezleten az osztályfőnöktől:
- ,,Nem kell ezeket a gyerekeket félteni a külföldi úttól, mert ügyesebbek, mint a felnőttek!"
Ügyesek???
Ennyit tud mondani az az ember, akinek hivatása kellene, hogy legyen a gyermek jóra való tanítása?!
Milyen irigyelni való a magyar huszár, mert büszkén énekelheti, hogy:
,,JÓL VAGYOK TANÍTVA!"
Összeszorul a szívem és a bűntudattól alig tudok megszólalni, amikor ezekről a dolgokról beszélgetek huszár-korú ,,gyerekekkel". Elvettük tőlük még a lehetőségét is annak, hogy büszkén mondhatnák magukról: ,,Jól vagyok tanítva!"
Elnézést kérek azon pedagógusoktól, akik a ,,jót,, tanítják és a ,,jóra" nevelik tanítványaikat! Sokszor vállalva a tantestület általi kiközösítést! És nem is lenne igazságos, ha általánosítanánk és a pedagógusokat kikiáltanánk bűnbaknak! Nem ez a célom, és igazán szeretném megvédeni a ,,mundér" becsületét!
Miközben a mentségeken töröm a fejem, újabb negatív tapasztalatot szerzek, a pedagógiai hivatást SZÜLŐKÉNT gyakorlók körében.
Köztudott, hogy az önkormányzatokat felügyelő új minisztérium, a jelenlegi oktatási minisztériummal egyetértve, egyetlen takarékossági tényezőként kitalálta, hogy - többek között - óvodákat, iskolákat ,,kell" bezárni.
Gyerekeinket, unokáinkat a megmaradásra ,,ítélt" iskolákba kell összeterelni, vagy egy távoli községbe irányítani.
A közelmúltban lakóhelyemet is utolérte az iskolabezárásos végzete. El is mentem a lakossági fórumra, ahol már a kész tényekről tájékoztatták az egybegyűlteket.
Még szerencse, hogy akadnak gyermekükért, jövőjükért felelősséget érző szülők, akik nem tudnak és nem is akarnak birka módjára beletörődni abba, hogy mindent eldöntsenek a fejük fölött és követelik a lehetetlent: ,,NE ZÁRJÁK BE AZ ISKOLÁKAT!"
Felállt egy fiatalember - bizonyára egyik kisdiák apukája - és kiállt szülőtársai elé.
Bizonyára végső kétségbeesésében elkezdte szavalni Reményik Sándor: TEMPLOM ÉS ISKOLA című versét. Amikor az első versszak, második sorában elért addig, hogy: ,,Isten a tanútok reá." Már gúnyos mosoly jelent meg a körülöttem álló, ülő fiatal anyukák arcán. Amikor, a ,,Ne hagyjátok a templomot," ,,A templomot s az iskolát" versrészlethez ért a fiatalember, - jó hangosan - megkérdezte az egyik szabadidőruhás anyuka, hogy: ,,Isten? Templom? Mit akar ez itt? Honnan szalajtották ezt a szerencsétlent?"
Kérdezem én ezek után: ki is igazán itt a ,,szerencsétlen"? A fiatalember, aki fölemelte szavát a szülők és gyermekeik érdekében - a költő által megfogalmazott gyönyörű-szép szavakkal - védve az iskolához, a hit házához: a templomhoz való emberi jogokat? Nem inkább az az igazán ,,szerencsétlen", aki képtelen saját és gyermeki érdekeit felmérni, de még az azt képviselő mellé sem képes odaállni??! Sőt, kigúnyolja azt!
Igen, jól gondolják! A GYEREKEK az igazán ,,szerencsétlenek"! Azok a magyar gyerekek, akiknek ilyen ,,fölnőttek" jutottak!
(Bóna Mária Ilona)
Bp. 1995. április
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: önkormányzatokat, kétségbeesésében, általánosítanánk, szerencsétlenek, minisztériummal, osztályfőnöktől, iskolabezárásos, csomagmegőrzés, figyelmeztetés, tanítványaikat, pedagógusoktól, egybegyűlteket, megfogalmazott, szerencsétlent, versrészlethez, magyarországon, belegyökerezve, turistáskodása, szabadidőruhás, takarékossági, hiányérzettől, megbántottság, szerencsétlen, olaszországba, megérdemeltük, tájékoztatták, tapasztalatot, pedagógusokat, kiközösítést, megmaradásra, kikiáltanánk, értekezleten, összeterelni, büszkeséggel, gyerekeinket, minisztérium, olyan eszmények, korábbi írásommal, magyar népdal, magyar huszár, 1945 utáni, történelme során, részének bevásárló, üzletek bejáratánál, csomagmegőrzés kötelező, magyarokra vonatkozik, lehetséges válaszokat, magukra hagyott, nagy idegenben, követendő modell, egyik szülői, gyerekeket félteni, Ungvári Bélának, VAGYOK TANÍTVA, ZÁRJÁK BE AZ ISKOLÁKAT, Reményik Sándor, TEMPLOM ÉS ISKOLA, Bóna Mária Ilona,
|
|
Offline
